Mead? Mézsör? Mézbor? Hogy is van ez?

Honnan jön a „mézsör”?

A sör szó a honfoglalás előtt került a magyarba, kelet-európai vándorszóként. Az Új magyar etimológiai szótár szerint írásban először ser alakban bukkan fel (a Besztercei szójegyzékben, 1395 körül), a rokon szavak más nyelvekben pedig általában szeszes italt jelentenek, nem kifejezetten gabonából főzött italt (a prakrit surā például egyszerűen szeszes ital, a csagatáj širä gyümölcslé).

A régi magyarban a ser valóban gyűjtőnév volt. Szathmáry László a régi magyar szeszes italokról írt munkájában a gabonából főzött sörök mellé sorolja a kölesből erjesztett bózát és a mézből készült méhsert is (más írásmóddal mézser, mézesser vagy méser). A méhser az egyik legkorábban dokumentált italunk: 1211-ben a dömösi prépostság jobbágyai évente 175 cseber méhsert tartoztak beszolgáltatni, az Árpád-korban pedig a baranyai Mara községben királyi méhserfőzők dolgoztak.

A „mézsör” tehát egy régi szó mai olvasata. A méhserben a ser erjesztett italt jelentett, a mai fülnek viszont a sör egyértelműen sört jelent, és ezzel a mead rögtön a sörök közé kerül (amiben a gépi fordítók is szerepet játszhattak).

A név körüli bizonytalanság nem magyar sajátosság. Mateusz „Matej” Błaszczyk a Mead: A Compendium of Knowledge című könyvében leírja, hogy a meadet a történelem során nevezték mézbornak, mézsörnek és az istenek italának is, de a név mögött mindig ugyanaz állt: vízzel hígított méz alkoholos erjesztése. Azt is kiemeli, hogy az ókori görög és római kultúrában a mead és a bor határa képlékeny volt.

Miért mézbor, és miért nem sör?

Az alapanyag és a készítés módja a bor felé húz. A mézbor mézből, vízből és élesztőből készül, maláta és komló nélkül. Az élesztő a méz cukrát erjeszti alkohollá, ugyanúgy, ahogy a bornál a szőlőmust cukrát. Az érlelés is borászati logikát követ: a harmados, feles és kétharmados mézborok eltérő mézaránnyal és érlelési idővel készülnek, az eredmény pedig erősségben, testben és édességben is a borokhoz (sokszor a desszertborokhoz) hasonlít.

Átmenetek persze léteznek. A braggot mézből és malátából készül, tehát valóban a sör és a mézbor határán áll, a komlóval ízesített mead (nálunk ilyen a citra komlós BRO) pedig a sörös világra kacsint. Ezek kivételek. Alapesetben a mézbor nem sör, pálinka vagy gyümölcsbor, hanem mézből erjesztett ital.

Hogyan hívják más nyelveken?

Európában a mézből erjesztett italt sehol sem sorolják a sörök közé. Angolul mead, németül Met vagy Honigwein (szó szerint mézbor), csehül és szlovákul medovina, lengyelül miód pitny (iható méz), szlovénül medeno vino, oroszul medovuha, franciául hydromel. A magyar mézbor ebbe a sorba illeszkedik, és itthon a legjobb termelők is így nevezik a termékeiket (például a Pannon Mézbor Manufaktúra és a Pallag).

Hogy itthon mégis sokan mézsörként ismerik, abban az is közrejátszhatott, hogy néhány kisebb sörfőzde előszeretettel használta ezt a nevet, hiszen így a mézes italuk jól illeszkedett a kínálatukba. Mi a magunk részéről (a többi európai nyelvhez igazodva) inkább a mézbor elnevezésnél maradunk.

Kóstold meg

A különbség akkor derül ki igazán, ha megkóstolod. Webshopunkban magyar, lengyel és szlovák mézborokat is találsz, a stílusokról pedig a mézbor kategóriákról és a lengyel mézbor hagyományáról szóló bejegyzéseinkben olvashatsz többet. Ha elakadsz, kérdezz bátran, segítünk választani.

Magyar mézbor, magyar mézből

Pannon Mézbor Natúr Akác

Magyar natúr akácmézbor: lágy, selymes, könnyed. Jó választás, ha óvatosan ismerkedsz a mézborral. Félédes.

Megnézem

Források
Forrás: Mateusz „Matej” Błaszczyk: Mead: A Compendium of Knowledge (Wydawnictwo Poligraf, 2023)
Szathmáry László: Régi magyar szeszes italok és szeszipari műszavak (Általános Szeszipari Közlöny, 1931–1932), Magyar Elektronikus Könyvtár
Új magyar etimológiai szótár, „sör” szócikk, Nyelvtudományi Kutatóközpont