Mézbor kategóriák – hogyan érdemes eligazodni a mézbor világában?
A mézbor (mead) az egyik legősibb alkoholos ital, mégis az egyik legfélreértettebb. A kitelepüléseken, személyes
találkozókon rendszeresen elhangzó “Én nem szeretem az édes borokat” kérdés mellett gyakran kérdezik az érdeklődők, hogy :„Ez most bor? Sör? Likőr?”.
A válasz röviden: egyik sem – de mindegyikből van benne valami.
A mézbor különlegessége éppen abban rejlik, hogy:
- borhoz hasonlóan erjesztett ital,
- sörhöz hasonlóan széles stíluspalettán mozog,
- és teljesen önálló karaktere van, amit semmilyen más ital nem tud lemásolni.
Ebben a mejegyzésben megnézzük:
- hogyan lehet a mézborokat boros szemlélettel értelmezni,
- mit jelent a BJCP stílusalapú kategorizálás,
- és hogyan rendszerezi a mézborokat az európai szakmai standard (MJP / EMMA).
Nagyon fontos: A különböző vásárokban kapható kimért mézzel édesített borok semmiképpen sem tekinthetők mézbornak.
A mézbor és a bor – közös nyelv a pohárban
Bár alapanyaguk különbözik, a bor és a mézbor között sok a párhuzam.
Ami közös:
- Erjesztett italok – cukorból alkohol
- Alapanyag-karakter – szőlőfajta ↔ mézfajta
- Érlelhetőség – hordóban vagy palackban
- Stílusok – száraz, félédes, édes
Ami eltér:
- A méz természetesen savszegény, a savszerkezetet a készítő alakítja ki
- A mézbor aromái gyakran virágosabbak, mélyebbek
- A mézbor nagyobb alkoholtartományt fed le (akár 18% felett is)
BJCP
A BJCP (Beer Judge Certification Program) a mézborokat elsősorban stílusok szerint kategorizálja. Ez a rendszer
Amerikából indult, és világszerte elterjedt, különösen versenyeken és nemzetközi összehasonlításban. A BJCP célja nem a technológia vagy a hagyomány leírása, hanem egy közös nyelv megteremtése: megmondja, mit várhatunk el egy hagyományos, gyümölcsös vagy fűszeres mézbor stílusától. A hangsúly azon van, hogy egy adott tétel önmagához és a deklarált stílushoz képest legyen kiegyensúlyozott, nem azon, hogy milyen recept vagy történelmi háttér áll mögötte.
Emiatt a BJCP különösen jól használható akkor, amikor a mézborokat boros vagy sörös szemléletű fogyasztók felé
szeretnénk érthetően pozicionálni.
Mézbor stílusok a BJCP szerint
A BJCP elsősorban stílusalapú rendszer. Nem azt mondja meg, mi a jó vagy rossz, hanem az, hogy minek kell megfelelnie
egy adott stíluson belül.
Hagyományos mézbor (Traditional Mead)
- Méz + víz + élesztő
- A méz karaktere van a középpontban
- Boros párhuzam: száraz–édes fehérborok világa
Gyümölcsös mézbor (Melomel)
- Gyümölccsel erjesztett mézbor
- Almás (cyser), szőlős (pyment) alstílusok
- Friss, savas vagy mély, boros karakter
Fűszeres mézbor (Metheglin)
- Fűszerek, gyógynövények
- Történelmileg gyógyitalnak számított
- Jó egyensúly esetén rendkívül komplex
Speciális stílusok
- Braggot (méz + maláta)
- Fahordós érlelés
- Kísérleti irányok
Ez alapján tehát a BJCP stílust ír le, nem technológiát.
Európai szakmai megközelítés – European Mead Makers Standards (MJP)
Európában a mézborok értékelésére és kategorizálására az European Mead Makers Association (EMMA) által kidolgozott
Mead Judging Programme (MJP) szolgál alapul.
Ez a rendszer nem csak stílust, hanem minőségi és érzékszervi elveket is rögzít
MJP
Az Mead Judging Programme (MJP) az European Mead Makers Association (EMMA) által kidolgozott európai rendszer, amely a mézborokat érzékszervi, technológiai és minőségi szempontok mentén értelmezi. Az MJP nem csupán stílusokat határoz meg, hanem részletesen foglalkozik az édesség, az alkohol, a savszerkezet, a mézfajta és az összetevők egyensúlyával is.
Ez a megközelítés különösen fontos a hagyományos és történelmi európai mézborok esetében, ahol a cél nem egy trend követése, hanem a harmónia, komplexitás és hosszú érlelési potenciál megőrzése. Az MJP így inkább egy szakmai iránytű: megmutatja, mitől lesz egy mézbor valóban jól elkészített, nem csak stílusában felismerhető.
A Mead Judging Programme-ról korábbi bejegyzésünkben részletesen írtunk.
Az MJP alapelvei – több tengely, egy ital
Az európai szabvány szerint egy mézbor egyszerre több szempont alapján értelmezendő.
1. Édesség
- száraz
- félédes
- édes
Az édesség:
- a maradékcukortól függ,
- független az alkoholtól,
- savval és tanninnal együtt alkot egyensúlyt.
Fontos elv: az édes mézbor nem lehet nyers, mézesen “geil”.
2. Szénsavtartalom
- csendes
- gyöngyöző
- habzó
Még a „csendes” mézbor is lehet enyhén élénk – ez nem hiba, hanem stíluskérdés.
3. Alkohol / testesség
- Session / Hydromel (3,5–7,5%)
- Standard (7,6–14%)
- Strong / Sack (14% felett)
Egy jól elkészített erős mézbornál az alkohol sohasem tolakodó.
4. Mézfajta
- monoflorális mézek (akác, hárs, gesztenye stb.)
- poliflorális („vadvirág”) mézek
Ha egy mézfajta meg van nevezve, annak felismerhetőnek kell lennie ízben és illatban.
5. Kiegészítő összetevők
- gyümölcs
- fűszer, gyógynövény
- tea, komló
- hordós érlelés
A fa használata megengedett, de, ha dominánssá válik, az ital kísérleti kategóriába kerül.
Fő MJP kategóriák röviden
- M1 – Hagyományos mézbor
- M2 – Gyümölcsös mézborok
- M3 – Fűszeres mézborok
- M4 – Speciális és történelmi mézborok
Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a mézbor:
- boros precizitással legyen értelmezhető,
- mégis teret hagyjon a hagyománynak és innovációnak
Záró gondolat
A mézbor világa akkor válik igazán érthetővé, ha:
- a BJCP-t stílustérképként,
- az MJP-t pedig minőségi iránytűként használjuk.
Így a mézbor nem „különleges ital”, hanem komplex, sokarcú, gasztronómiai érték.
Források:
https://www.bjcp.org/ , https://meadjudgingprogramme.com/